Greg Pattillo 1977-ben, a washingtoni Seattle-ben látta meg a napvilágot. A fuvolájával előadott beatboxáról híresedett el, mostanában Brooklyn-ban tevékenykedik. A New York Times dícsérete szerint ő a legjobb a világon abban, amit csinál. Húha. A jútyúbos videóit már több mint 12 millióan megnézték.
Patillo a cleveland-i Institute of Music iskolában szerezte meg mester diplomáját Joshua Smith tanítványaként, aki a Cleveland Orchestra vezető fuvolistája.
Miközben építi szólókarrierjét, fuvolázik a PROJECT-ben, a Lalo Quintet-ben, és ismert előadó a The Box-ban.
2007 júniusában Patillo az egyike volt a „Zene New York Alatt” program 21 nyertesének. Egyebek mellett ezzel a díjjal együtt járt, hogy legálisan zenélhet az aluljárókban. Ezek szerint eddig bűnözött. Börtönbe vele!
Sabrina Salerno (Olaszország, Genova, 1968. március 15. – ) olasz popénekesnő, modell, színésznő és zenei producer. Teljes neve: Norma Sabrina Salerno. Énekesi pályája első és legsikeresebb szakaszában csupán a Sabrina nevet használta, rajongói pedig Sabrynak becézték. Az 1980-as évek második felében vált nemzetközileg ismert popsztárrá. Legnépszerűbb slágere a Boys (Summertime Love).
Eleinte úgy reklámozták, hogy ő „Olaszország válasza Samantha Foxra”, a temperamentumos Sabrina azonban kikért magának minden összehasonlítást brit pályatársnőjével. Az 1990-es években – vetélytársnőjével együtt – eltűnt a nemzetközi popmezőnyből, hazájában azonban továbbra is kedvelt híresség maradt.
Raul Midón az új mexikói énekes, dalíró és gitáros 1966. március 14-én született. Egyedi módon kombinálta erőteljes hangját a ütés-pengetéses technikájával, mely a capella produkcióinak fő jellegzetessége. Egyedi stílusa magában hordozza a jazz, blues, R&B és a népzene jegyeit is.
Midón koraszülöttként jött világra Embudo-ban, egy vidéki kórházban, argentín és amfroamerikai szülők gyermekeként. Apja argentín táncos volt. Midón és ikertestvére (aki most a Nasa-nal mérnök) csecsemőként túl sok időt töltöttek inkubátorban és mindketten megvakultak. 4 évesen lett a zene elkötelezettje, mikor is apja megmutatta neki,hogyan kell dobolni. Midón beleszeretett a zenébe, és megtanult gitározni, miközben elő is adta tudását először a vakok iskolájában, később az elit Santa Fe Akadémián. A miami-i Egyetemen szerezte meg diplomáját jazz elméletből.
Midón háttér énekesként kezdte a karrierjét olyan művészekkel, mint Shakira, Jennifer Lopez, Christina Aguilera, Ricky Martin, Julio Iglesias and Jose Feliciano. Shakira-val turnézott is. Később New York-ba költözött, hogy solo karriert futhasson be. Közben legendás jazz-zenészekkel lépett fel, többek közt Paquito D’Rivera-val, Dave Valentin-nel, Dave Samuelsel, Herbie Hancockkal, and Claudio Roditi-vel.
Nem sokkal az első önálló albumának megjelenése után leszerződött a Grammy-díjas producerhez Arif Mardinhoz (Norah Jones, Aretha Franklin) a Manhattan Records-hoz (az EMI leányvállalata). A Mardin és fia Joe által kiadott State of Mind album szakmai körökben is elismerést váltott ki, és nemsokkal ezután Midónt felkérték, hogy írja meg a főcímzenéjét Spike lee 2004-es „She hated me” filmjének.
A State of Mind album 2005-ben jelent meg. Az egyik számban Midón az egyik példaképével, a vendégzenészként meghívott Stevie Wonderrel játssza el Donny Hathaway emlékére a "Sittin' In The Middle"-t. Midón amatőr rádiósként a számba beleszőtte a saját morze-hívójelét (KB5ZOT).
Csak gratulálni tudunk neki, de azért valaki szólhatna neki, hogy hiányzik elől néhány foga.
Mint tudjuk, tanulni soha nem késő. Josh még éppen nem futott ki az időből, ha sokat gyakorol, még jó dobos is lehet belőle.
Sok információ nem derült ki róla, az látszik, hogy nem éri el a lábdobot, pedig a Prodigy-be nagyon kell. Ejnye! Minden esetre nála fiatalabb metál-dobost nem ismerünk, reméljük nem kakált oda a dobszékre.
Itt van egy jó példa arra, hogyan lehet zenét gyártani, hogyha nem vagy zenész. Ez a norvég srác a "Human Beatbox" című videójával híresedett el a Youtube-on, majdnem 10 milliószor nézték már meg. Nekem mégis sokkal jobban tetszett a következő produkció a maga kis 8 milliós nézettségével.
Lasse kommentje a videójáról:
“Fenébe elfelejtettem a videóba betenni és most már késő változtatni: Köszönöm barátomnak Mattisnak, hogy kölcsön adta a dobszerkóját. Köszönöm annak is, aki nem szeretné, hogy ideírjam a nevét, de megengedte, hogy használjam a zongoráját. : )
És most azoknak, akik szerint lenyúltam Michel Gondry ötletét: Láttam ezt a dobos videót a “Drumb és Drumber”-t. Itt van a Youtube-on valahol. Az én videóm és az övé különbözik egy nagyon fontos mozzanatban: Gondy lefilmezte magát, és a dob szekvenciákat illesztette össze, míg én az összes dob és zongora hangot külön-külön vettem fel, és szerkesztettem össze. Ez egy nagyon nagy különbség, ha van valmi fogalmad a video szerkesztésről. Valójában van egy 5 másodperces részlet, ahol összevágta a dob ütemet, de ezt nem vettem észre idáig. Ennek ellenére én még így is azt gondolom, hogy ez nem lenyúlás, inkább csak hasonlóság. Egy kérdés hozzátok srácok: Ha írok egy dalt, melyben benne van az a szó, hogy “szeretlek” és hogy “csinos”, akkor ez lenyúlás a Beatles-től?? :P Találkoztam Michel Gondry-val Milánban, és megkérddeztem mi a véleménye. Nem adott egyértelmű választ, de úgy látszott, mintha ő is ezt gondolná. Vagy igen, vagy nem tetszik neki a ruhám. Lol.”
Jean Baptiste Django Reinhardt 1910. január 23-án született egy lakókocsiban Charleroi városában, Belgiumban. Édesanyja, La Bella Laurence egy gypsy komikusokból és zenészekbõl álló vándorló színtársulatnak volt a tagja. Sok helyen Django Reinhardtot éppen ezért belgának mondják, de mivel Franciaországban élte élete legnagyobb részét, franciának titulálják. Kulturális szempontból õ egy szintó cigány volt a manouche társadalomból, éppen ezért, nem a nemzetisége volt a lényeg.
Django családjával együtt egy francia táborban éltek, itt tanította meg édesanyjuk az eredeti Rom nyelvre (rom=cigány) Josephet (Django öccse) és a kis Djangót. Ezt követõen tovább álltak Nizzába, Olaszországba, Algériába majd ismét vissza Párizsba. Django elõször hegedûn, késõbb bendzsón tanult meg játszani. A bendzsó volt az elsõ ritmuseszköz, amelynek különlegességét a hangossága adta, ezzel nyugodtan lehetett akár zenekart is kísérni, vagy szóló hangszerként is megállta a helyét, de végül is a gitárnál kötött ki.
Django kezdetben éjszakai bárokban, kávéházakban zenélt. Illetve egy "des Auvergnats" nevû helyen. Ez utóbbi egy francia tartományba, Auvergnebe bevándorolt emberekrõl kapta a nevét, ahova az elmondások szerint olyan zenét hoztak a népnek, amely a mai "musette" forrása lett. Korán felfedezték az ifjú Django tehetségét, így egyre híresebb és elismertebb lett a gypsy-k körében. Tisztelték és szerették õt. Akkoriban Django francia barátja és egyben menedzsere nyilatkozta róla, hogy "ahogy a víznek egy hal az eleme, a levegõnek egy madár, úgy a zenének Django Reinhardt"
Django elsõ felesége, aki csak Bellaként volt ismert, akkoriban a családi kasszához azzal járult hozzá, hogy virágokat készített celluloidból, és ezeket értékesítette a piacon. 1928. november 2-án, az akkor 18 éves Django, miután egy klubból hazatért lakóautójába, meggyújtott egy gyertyát. Azt hitte, hogy a virágok közt egy egér van, ezért lehajolt megnézni azt, de a gyertya kiesett a kezébõl és szinte azonnal lángba borult az egész lakóautó. Szerencsére sikerült kimenekülnie feleségével együtt egy takaróba csavarva magukat. De sajnos súlyos égési sérüléseket szenvedett közben. Django bal kezét elcsúfította az égés, és a jobb oldala egészen térdtõl a derékig szintén megégett. Két kisebb ujja teljesen megégett, csak a középső és a mutató ujja volt használható. A családja azt hitte, hogy soha nem fog már gitáron játszani. A táborban az emberek sírtak.
Egy szanatóriumba küldték kezelésekre, kezdetben az orvosok a lábát amputálni akarták, de Django ellenállt. Több mint 18 hónapig lábadozott. Ezen idõszak alatt, ismét el kezdett gitározni. Lassan de biztosan megtalálta azt a játékmódot amiben két ujjal is boldogult. Stéphane Grappelli a nagyszerû hegedûs nyilatkozta egy 1954-es interjú során, amikor már Django egy éve halott volt, hogy "Az elsõ két ujjával bámulatos ügyességre tett szert, de az nem azt jelentette, hogy soha nem használta a másik kettõt. Megtanulta fogni az E-húrt a gitáron a kisujjával, és a következõ ujjával a H (angolszász területeken B) húrhoz tudott felnyúlni, ami sok olyan akkord hangzásért volt a felelõs, amelyet Django használt elõször. "
1934 Django életében az egyik legfontosabb dátum. Ekkor alakult meg a híres Quintette du Hot Club de France. Stephané Grappellivel egy véletlen folytán találkoztak. Felkértek 14 zenészt, hogy egy este egy hotelben játszanak. Django és Stephané mellett Louis Volat, Roger Chaput és másokat is. Szünetben leült Django egy sarokba és gitározni kezdett, nemsokára beszállt Grappelli is. Az így kialakult hangzás mindkettõjük tetszését elnyerte, ezért gyakrabban összejártak ezután zenélni Végül bõgõ (Louis Vola), ritmusgitár (Roger Chapu, Jopeph Reinhardt), szólógitár (Django Reinhardt) és hegedû (Stephané Grappelli) felállásban megalakult a quintett. Egy kisebb kiadó az Ultraphone jelentette meg az elsõ felvételeket. Olyan híres dalokat, mint a Dinah, Tiger Rag, az oh Lady be good vagy az I Saw Stars. Ezek voltak azok a felvételek amelyek merõben új hangzásvilágával és érzetével elnyerte az emberek tetszését. Ezek után a quintett több száz dalt vett még fel.
Egészen 1939-ig, amikor éppen Angliában érte a quintett tagjait a II. világháború kitörésének híre. Django visszatért Párizsba míg Stephané maradt Angliában. Ezekben az idõkben is több felvételt készített Django, Hubert Rostainggal, akinek klarinétja helyettesítette Stephané hegedûjét. Django ekkor váltott elektromos gitárra. A quintett tagjait elkerülte a náci koncentrációs tábor, nem úgy mint sok társukat ebben az idõben. A háború után ismét visszatért Angliából Grappelli és folytatták együtt a zenei törekvésüket egészen 1951-ig, amikor Django visszavonult Samois Sur Seinbe. (itt minden évben nyáron Django fesztivált rendeznek Django zenei örökségének)
1953. május 16-án egy agyvérzés következtében elhunyt Samois Sur Seine-ban. Feleségét Sophiet és fiát Babik Reinhardtot hagyta itt. (forrás: Jazzmanouche)
Aki nem látta, annak javaslom, hogy nézze meg A világ második legjobb gitárosa című Woody Alan filmet! A filmben Django Reinhardt a világ legjobb gitárosa.
A srácot Gustavo Dalfarra-nak hívják, és Barcelonában zenélget utcán. Érdekes, hogy Emilianoként mutatkozik be, de a felvétel készítője szerint a neve Gustavo Dalfarra. Egyéb információt sajnos nem sikerült kideríteni róla... Fél éve röppent fel ez a videó, van rá esély, hogy hallunk még a srác felől, mert nem ügyetlen...
A vidám zenék, bámulatos zenészek gyűjteménye. A legjobb zenei videó gyűjtemény. Vicces zenészek, zenekarok bemutatása, neves és névtelen utcai előadók életrajza, szexi, erotikus zenész lányok, a legjobb gitárosok, dobosok, zongoristák, jazz, metál, rock, Michel Petrucciani, Django Reinhardt, Michael Angelo és a többiek. Minden nap új tréfás klipp, vagy nagyszerű zenész bemutatása! A legjobb honlap, amit ember valaha készített...
Ha van olyan tréfásnak tartott, esetleg nem vicces, hanem érdekes, zenével kapcsolatos linked, mely érdemes lehet arra, hogy bekerüljön ebbe a zseniális gyűjteménybe, akkor küldd el a címét a janedekk @gmail.com-ra! Köszönjük!
